100 éve született Federico Fellini, a Magyarországon is méltán híres filmrendező, akinek filmjei kitörölhetetlen nyomot hagytak a mozivásznon. Ezért nem meglepő, ha képregényírói munkásságát kevesebben ismerik.
Ha Felliniről van szó, meglehetősen nehéz különválasztani a valóságot a fikciótól, ugyanez volt a helyzet a képregény és a film kapcsolatát illetően is. Számára a rajzolás olyan volt, mint Ariadné fonala, amely közelebb vitte a filmművészethez.
Az 1930-as években képregényrajzolóként dolgozott, majd később, a második világháborúban katonákról készített karikatúrákat. Ez egy olyan szenvedély volt, amely nagy hatással volt a filmjeire is.
Még Walt Disney-vel is kapcsolatban állt, szerette volna, ha Az édes élet című filmje Mickey egér világában is megjelenik, ami 2012-ben meg is valósult: képregény jelent meg „Mickey egér – Visszatérés az édes életbe” (Topolino e il ritorno alla Dolce Vita) címmel.
Mickey egér – Visszatérés az édes életbe
Ezután, egészen az 1960-as évekig leginkább rendezéssel foglalkozott, majd visszatért a képregényekhez. Sietős, pontatlan vonalakkal rajzolta figuráit, akiken keresztül saját magáról és az őt körülvevő világról mesélt. Így született meg „Az álmok könyve” (Il libro dei sogni).
Az 1980-as években elkészült az „Utazás Tulumba” (Viaggio a Tulum) című képregény, amelynek főszereplőjét Az édes élet egyik alakja, Marcello Mastroianni ihlette.
Utazás Tulumba
Fellini számára a képregények egy mesékhez köthető világhoz tartoznak, de talán mégis valóságosabbak bármely más műfajnál. Kétségkívül egy megfelelő alapot biztosítottak a filmjeihez is.
Gyerekkorában úgy érezte, hogy kortársaival képregényeket olvasva kritikát fogalmazhattak meg a felnőttekkel szemben, egy biztos pont volt, ahová el tudtak vonulni a hétköznapi élettől a fantázia világába.
Források:
https://www.fumettologica.it/2013/10/federico-fellini-fumettista/
