Karácsonykor szinte minden olasz család asztalán megjelenik egy tradicionális karácsonyi sütemény, a Panettone. Van, aki saját maga készíti, mások pedig boltban vásárolják meg. Természetesen ennek az édességnek a hagyománya is hosszú múltra nyúlik vissza. A klasszikus változatot kandírozott gyümölccsel ízesítik, de létezik csokoládé-, vanília- és pisztáciakrémmel töltött Panettone is.
Az első történet egészen a Sforza család udvaráig vezet vissza. Ludovico Maria Sforza, Milánó egyik nagy hatalommal rendelkező vezetőjének udvaráról van szó, ahol a karácsonyi vacsorára készülve, a főszakács a tizenkét éves konyhai segédre, Tonira bízta a fánkokat, aki a fárasztó munkától kimerülve elaludt. Emiatt az összes fánk lángra kapott. Viszont előtte Toni a kimaradt tésztából süteményt készített, amihez tojást, vajat, kandírozott gyümölcsöket és mazsolát adott. Végül ezt szolgálták fel az úrnak és családjának, akiknek nagyon ízlett. A főszakács nem akarta bevallani, hogy nem az ő műve a sütemény, de Milánóban már akkor is gyorsan terjedtek a hírek, így kiderült, hogy Toni érdeme az egész. Így nevezték el „Pan de Toni”-nak (Toni kenyere).
A másik legenda, ami a Panettonéhoz köthető szintén Ludovico Sforza idejében játszódik:
Egy Ughetto nevű fiatal szerelmes lett egy pék lányába, Adalgisába, de mivel a család tiltotta a házasságukat, a fiú úgy döntött, hogy segít leendő apósának a pékségben: vajat és cukrot kevert a kenyér tésztájához. A második sütésnél már tojást, kandírozott ceder citromhéjat adott hozzá. Annyira finom lett, hogy az emberek sorba álltak a pékség bejáratánál.
Ezután természetesen a szerelmespár mindkét család engedélyével összeházasodott.
A harmadik legenda főszereplője egy Ughetta nevű nővér, aki egy nagyon szegény zárdában élt. Egyszer, hogy a többi apácának megédesítse a karácsonyát, cukrot, vajat, tojást és kandírozott ceder citromhéjat adott a készülő tésztához.
Érdekesség az utolsó két elbeszéléssel kapcsolatban, hogy Ughetto és Ughetta neve utal az édesség egyik összetevőjére: az olasz uvetta – mazsola szóra, ami a milánói dialektusban „ughet”.
Pisztáciás Panettone
Valójában egy egyszerűbb történetre kell gondolni: Pietro Verri a Milánó története című könyvében, az 1700-as évek végén leírta az eredetét: egy családapa búzakenyeret osztott szét karácsonykor a családja körében. Valószínűleg ezek a nagy kenyerek voltak a Panettone „ősei”.
Emellett Francesco Cherubini 1839 és 1856 között kiadott milánói-olasz szótárában is találunk utalást a Panettonéra: „A karácsonyi Panaton vagy Panatton, amely egy vajjal, tojással, cukorral és mazsolával díszített búzakenyér.”
Milánóban nemcsak karácsonykor, hanem február 3-án, Szent Balázs napján is fogyasztják.
Az elbeszélés szerint a harmadik században élő orvos és püspök megmentett egy fiatalt, aki majdnem megfulladt egy halszálkától: egy darab kenyeret etetett vele. A következő századok során az emberek kenyérevéssel emlékeztek meg erről, főként, hogy elkerüljék a bajokat, betegségeket, különösképp a torokfájdalmakat.
Azóta is rengeteg olasz cég gyártja az édességet, amely hazánkban is kapható a nagyobb áruházakban. Karácsonykor tökéletesen megfér az asztalon a bejgli és a zserbó mellett.
A szöveg és a képek forrásai:
https://storiedimenticate.it/panettone/
https://www.bbc.co.uk/food/recipes/panettone_07948
https://www.pistacchiosofi.it/prodotto/panettone-di-pistacchio-farcito/
https://www.christinebailey.co.uk/recipe/gluten-free-panettone/
